Diszkrimináció

A hátrányos megkülönböztetés, vagy más néven diszkrimináció tilalma az oktatásban azt jelenti, hogy a gyermeket nem érheti hátrány az alább – úgynevezett védett tulajdonságok – miatt:

• nemzetisége (pl. roma származása);
• fogyatékossága;
• vagyoni helyzete, társadalmi származása;
• egészségi állapota;
• szexuális irányultsága miatt.

A diszkrimináció tilalmával kapcsolatos részletes szabályokat az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény tartalmazza.

Az oktatás területén a diszkrimináció tilalma tehát azt jelenti, hogy egyetlen tanulót sem részesíthet hátrányos megkülönböztetésben az iskola, az ott dolgozók, az iskola fenntartója, vagy az oktatás irányítás különböző szervei. A diszkrimináció tilalma kiterjed minden oktatással kapcsolatos helyzetre, így az óvoda/iskolai felvételire, a tanulmányok értékelésére, a tanulók osztályba vagy csoportba sorolására, a fegyelmi eljárásra vagy például a tanulói jogviszony megszüntetésére is.

Hátrányos megkülönböztetés az is,

• ha a tanulót azért nem veszik fel az iskolába ahova jelentkezik, mert roma;
• ha kizárólag vagy többségében roma tanulók járnak egy iskolába vagy egy osztályba pedig a település lakossága vegyes (ezt szegregációnak hívják);
• ha egy gyermeket alaptalanul nyilvánítanak fogyatékosnak és küldenek speciális (gyógypedagógiai) intézménybe, osztályba;
• ha a fogyatékossággal élő gyermektől megtagadják a képességeinek megfelelő oktatást;
• ha valakit a fogyatékossága, egészségi állapota miatt nem vesznek fel egy iskolába vagy óvodába, amely egyébként jogosult őt oktatni;
• ha nincs elérhető közelségben a gyerek fogyatékosságának megfelelő, szakértői bizottság által kijelölhető óvoda, iskola.

Ha el szeretnénk dönteni egy sérelmes helyzetről, hogy vajon tényleg diszkrimináció történt-e vagy csak egyszerűen sértő, méltatlan eljárás áldozatai vagyunk, a következő kérdéseket fontos feltenni:

Miért ért a sérelem, mi volt az oka?
Törvény megengedi-e a megkülönböztető bánásmódot?

Ha például a sérelem egyértelműen visszavezethető a fentiekben ismertetett védett tulajdonságok valamelyikére, akkor elképzelhető, hogy diszkriminációról van szó. Amennyiben például szóban utalt rá az iskola igazgatója, hogy gyermekünket azért nem veszik fel az iskolába, mert sajátos nevelési igényű, meg kell vizsgálnunk, hogy a törvény megengedi-e ezt a megkülönböztetést. Olyan sajátos nevelési igényű tanulót például, akit szakértői vélemények alapján szegregáltan lehet csak oktatni, vagyis számára gyógypedagógiai iskolát jelölt ki a szakértői bizottság, a normál tantervű iskola igazgatója jogszerűen utasít el.

Nem minősül diszkriminációnak:

• A nemi hovatartozás szerinti elkülönülés, ha önkéntes, és emiatt nincs hátrány.
• Az egyházi vagy nemzetiségi oktatási intézmény szerinti elkülönítés, ha megfelel az állami követelményeknek, és emiatt nem éri a tanulókat hátrány.

Ugyancsak megengedett a másokhoz képest eltérő bánásmód védett tulajdonságok esetén, ha annak ésszerű oka van. Az, hogy mi minősül adott esetben ésszerűnek, természetesen mindig az adott ügy körülményei alapján dönthető el. A faji, vagy nemzetiségi alapú megkülönböztető bánásmód azonban sosem lehet ésszerű, ilyen esetben nem lehet erre hivatkozni!

A faji, nemzetiségi vagy bőrszínen alapuló megkülönböztető bánásmód tipikus esete Magyarországon a roma gyerekek iskolai szegregációja.

A roma gyerekek 2/3-át tanítják elkülönítve, szegregált iskolákban, osztályokban vagy indokolatlanul speciális intézményben. A szegregált iskolák tanulóinak kisebb az esélye, hogy a sikeres felnőtt élethez szükséges tudást megszerezzék. A szegregált iskolákból nagyobb eséllyel maradnak ki a tanulók és alig akad olyan, aki sikeresen továbbtanul, érettségit szerez.

Hova fordulhatunk diszkrimináció esetén?

Ha úgy érezzük, gyermekünket diszkrimináció érte az oktatása során az óvoda, iskola, ezek dolgozói, a fenntartó vagy egyéb állami szervek, például a szakértői bizottság részéről, és eldöntöttük, hogy ez ellen fel szeretnénk lépni, több lehetőség közül is választhatunk.

Elsőként érdemes jelezni a sérelmet az adott intézmény vezetőjének. Például ha egy pedagógus részéről tapasztaltunk diszkriminatív bánásmódot, elsőként forduljunk az iskola igazgatójához. Ha a sérelem az intézmény vezetője részéről ért, közvetlenül a fenntartónak is jelezhetjük.

Amennyiben jelzésünk nem vezetett eredményre, panaszunkat nem vizsgálták ki, akkor

• panasszal élhetünk az Egyenlő Bánásmód Hatóság felé;
• panaszt nyújthatunk be az Oktatási Jogok Biztosához, feltéve, hogy kimerítettük az egyéb jogorvoslati lehetőségeket (bírósági felülvizsgálatot kivéve);
• az Alapvető Jogok Biztosához is fordulhatunk,
• és ún. személyiségi jog pert indíthatunk az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt.

Hogy a rendelkezésre álló számos jogorvoslati lehetőség közül melyiket válasszuk, érdemes mérlegelni a következőket:

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtti eljárás előnye, hogy jogszabályban meghatározott időn belül döntést kell hoznia, az eljárási költségeket csak a rosszhiszemű kérelmező viseli. Hátránya viszont, hogy kártérítésre, bizonyos esetekben az eredeti állapot helyreállíttatására nincs lehetőség.

A személyiségi jogi per előnye, hogy a bíróság kártérítés megfizetésére kötelezheti a diszkrimináló felet. A pereskedés nyilvánvaló hátránya lehet a perköltség, a kötelező jogi képviselet a másodfokú eljárás során, illetve azt követően, valamint az eljárás hosszadalmas, elhúzódó jellege.

Fontos címek:

Egyenlő Bánásmód Hatóság – www.egyenlobanasmod.hu

Oktatási Jogok Biztosa – www.oktbiztos.hu

Alapvető Jogok Biztosa – www.ajbh.hu

A témával kapcsolatos jogszabály:

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény